Ez a tanári kézikönyv az Európa Tanács XX. századi európai történelem tanulása és tanítása című projektjének keretében készült. A projekt azzal a céllal jött létre, hogy
Kinek készült ez a könyv?
Ezt a tanítási segédletet elsősorban azoknak a pedagógusoknak állította össze az Európa Tanács, akik 14 és 18 év közötti középiskolás diákokkal foglalkoznak. Ennek a korcsoportnak sajátos igényei vannak a történelem tanulásában és a társadalomismeret elsajátításával kapcsolatban. Ez az a kor, amikor a fiatalok aktívan elkezdik rendszerezni és gyakorolni mindazokat a társadalmi jogokat és kötelezettségeket, amelyek meghatározó módon hatnak saját és közvetlen környezetük mindennapjaira.
Ennek következtében nagyon fontos, hogy ez a korosztály olyan oktatásban részesüljön, amely felvértezi tagjait arra, hogy döntéseiket és tetteiket valós történeti ismeretek és széleslátókörű társadalmi ismeretek alapján hozzák meg, alapul véve mindazokat az értékeket és kérdésköröket, amelyeket az Európa Tanács fent említett projektje is megfogalmazott. A diákoknak szükségük van arra, hogy kialakítsák saját azonosságtudatukat és azt a képességet, hogy aktívan hozzájárulhassanak saját társadalmuk felépítéséhez, társadalmi viszonyok javításához. Ezen túlmenően ez az a fiatal generáció, amelynek egy globális társadalomban, egy globalizálódó világban kell felhasználnia ismeretanyagát, mégpedig rugalmasan, azaz más kultúrákban is értelmezhető módon. Ez napjainkban a foglalkoztatás és a továbbtanulás egyik legfontosabb kritériuma.
Az a megközelítés, amelyet a nők történetével, a nőtörténettel kapcsolatban ebben a kézikönyvben a szerzők alkalmaznak, mindezeket a társadalmi tanulási készségeket és ismereteket elsőrendűen szolgálják. A hangsúly a készségek, a tudás és a társadalomtudományi megértés integrációján van és nem pusztán a tudás öncélú elsajátításán. A megközelítés felvértezi a diákokat azzal a képességgel, hogy fontos kérdéseket tudjanak megfogalmazni a múlttal és a jelennel kapcsolatban, ugyanakkor elsajátíthatják azt az ismeretanyagot is, hogy miképpen kell és lehet a legkülönbözőbb információs forrásokat, az ún. „történeti tényeket” kritikusan és analitikusan elemezni. A kézikönyv szándékosan foglalkozik számos ún. kényes és ellentmondásos történeti kérdéskörrel, annak érdekében, hogy kialakítsa a diákokban a morális dilemmák értelmezésének készségét, a történeti szereplők és a történeti események megértését, a döntéshelyzetekben való fellépést.
Ennek a munkának az egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy a projekt fő célját megvalósíthassa, s az európai középiskolai történelemtanárok számára különböző tanítási helyzetekben és történeti összefüggésekben releváns és felhasználható segédletet nyújtson. A tágas tematikus és módszertani kínálatnak megfelelően, amelyet e tanítási segédlet átad, a pedagógusoknak maguknak kell dönteniük arról, hogy miképpen és mikor használják tanítási munkájukhoz az itt összegyűjtött anyagokat. A fejezetek segítséget nyújtanak abban, hogy az anyagok szelekcióját és adaptálását hogyan lehet zökkenőmentesen elvégezni egy-egy adott nemzeti oktatási rendszeren és történelemtanítási helyzeten belül. A módszertani fejezetek azt is megmutatják, hogy ezt a tematikus megközelítést hogyan lehet a fiatalabb és idősebb korcsoportok számára felhasználni.
A nőtörténet tanításának és tanulásának kérdéskörei az iskolában
A nőtörténet tanításának és tanulásának folyamata az alábbi elemeket jelenti a közoktatásban:
Az osztálytermi munkában, tanítási kontextusban a nőtörténet vizsgálata az alábbi kérdéskörök felvetését is magában foglalhatja:
A nőtörténet tanítása alapvető változásokat hozhat a mindennapi pedagógiai gyakorlatban. Ez röviden azt jelenti, hogy ezt a kérdéskört „hagyományos”, didaktikus tanárcentrikus pedagógiai módszerekkel nem lehet sikeresen kezelni. Ehelyett arra van szükség, hogy diákjainkat felvértezzük a történeti forráskritika eszközrendszerével, a társadalomtörténeti, jelenkortörténeti vizsgálatok módszertanával és a történeti ismeretekkel egyaránt. Ebben a pedagógiai módszertani hangsúlyváltásban nagy szerepet kap az értékelési eszközök átalakítása is.
A tanulás és az értékelés kapcsolatrendszere
Szoros összefüggés mutatható ki a tanulás és az értékelés folyamatai között, amelyet akkor érdemes elemezni, amikor a pedagógus az óráit megtervezi. A pedagógus által alkalmazott értékelési eszközök nyilvánvalóvá teszik a diákok számára, hogy a tanulási folyamatban mely elemek a diákok számára a legértékesebbek és ezáltal közvetlenül hatnak a diákok tanulási folyamatára is. Például: ha rövid válaszokra építjük a számonkérő feladatsorokat, azok az adatok kerülnek a középpontba, amelyek alapvetően tényszerű információk rögzítését szolgálják a diákok tanulási folyamatában. Ennek eredményeképpen az ettől eltérő tanulási típusok, mint amilyen a fogalmi megértés, a magasabban rendezett ismeretszelekció és ismeretrendezés folyamata, háttérbe szorulnak. E gyakorlat szerint az értékelési folyamat jellemzően az alábbi típusú kérdéseket jelenti:
A megfelelő eszközök kiválasztása tanítási céljainkhoz
A megfelelő eszközök kiválasztása a tanítási folyamatban alapvetően befolyásolja az értékelési folyamatok megtervezését is. Ennek megteremtése érdekében az alábbi kérdéseket kell megválaszolnunk:
Az értékelési folyamat és a nőtörténet státusza a történelemtanításban
A tanulási folyamat és az értékelési folyamat közötti kölcsönhatásnak kiemelt fontossága van a nőtörténet tanulmányozása és tanítása kontextusában. A nőtörténet témakörének megítélése szorosan összefügg az értékelési módszerek tárházával. Feltehető az a kérdés, hogy ezt a tanulási és történettudományi területet egyáltalán figyelembe veszi-e a mindennapi tanítási és értékelési folyamat ?
Példa erre, hogy a személyes és szociális nevelés gyakran kevésbé fontos szerepet tölt be a helyi tanítási programokban és nemzeti tantervfejlesztési tervekben, mint amennyire indokolt lenne, s csupán azért, mert e formális értékelés nem része a tanítási folyamatnak. Éppen ezért nagyon fontos annak felismerése, hogy a nőtörténet mint tanítási témakör soha nem kerül értékelésre formálisan, például vizsgahelyzetekben. Ez erőteljes üzenetet küld a diákok számára a nőtörténet relatív fontosságáról, a történelem és történelemtanulás ún. „fő” áramlatának, a meghatározó történeti narratíva nézőpontjából. Ezt a problémát számos, egymástól eltérő módon lehet kezelni:
Informális és formális értékelési folyamatok
Pedagógusként tudatában kell lennünk annak, hogy folyamatosan értékeljük diákjainkat. Az értékelési folyamat ennek megfelelően olyan folyamatos tevékenység, amelynek többé-kevésbé vagyunk csupán tudatában a különböző helyzetekben. Nagyon fontos annak felismerése és elfogadása, tudomásulvétele, hogy pedagógusként magunk is sok felülvizsgálatlan, átgondolatlan előfeltevéssel közelítünk a diákok teljesítményének méréséhez. Ez azt jelenti, hogy nekünk is lehetnek előítéleteink, téves előfeltevéseink, korlátozott érvényességű ítéleteink egy-egy tanulási csoport, osztály előzetes teljesítményéről, a fiúk és lányok különböző tanulási kapacitásáról, szokásáról. Pedagógusként ezzel kapcsolatban a következő kérdésekre érdemes őszinte választ adnunk:
Alternatív értékelési formák: az önértékelés
Az egyik legproduktívabb, legtermékenyebb potenciális értékelési alternatíva a diákok önértékelése. Ez olyan eszköz, amelynek segítségével minden diák számára nyilvánvalóvá válhat az, hogy amit tanulnak, annak mi a jelentősége, hogyan lehet a leghatékonyabban tanulni, és hogyan lehet a legjobb tanulási eredményeket elérni. Annak érdekében, hogy a történelemtanulás folyamatába beépíthető legyen az önértékelés eszköze, a diákoknak pontosan érezniük kell azt, hogy mik egy-egy óra, vagy órán belüli tevékenységi forma céljai, és lehetőséget kell adni számukra ahhoz, hogy a célok elérése érdekében reflektálhassanak saját teljesítményükről, elért eredményeikről. Ennek megfelelően kívánatos és nagyon szerencsés, ha pedagógusként megosztjuk diákjainkkal a számunkra legfontosabbnak tartott tanulási célokat. Ezáltal a diákok megértik a különböző tevékenységek értelmét, célját és lehetőséget kapnak arra, hogy bemutathassák az általuk elsajátított új ismeretanyagot, a megértés mélységét és újonnan kialakított készségeiket is. Ez a megközelítés nagyobb felelősséget és önállóságot biztosít a diákok számára a tanulási folyamatban, tanulási habitusaik kialakításában és ezáltal egyre inkább magukénak érezhetik a tanulási folyamat egészét.
Nagyon fontos annak vizsgálata is, - a diákok nemétől függetlenül - hogy minden tanítványunk kellően értékeli-e saját teljesítményét. Természetesen fontos annak figyelembevétele is, hogy a fiúk és lányok önértékelése eltérhet, valamint ezek elemzése.
E tanítási kézikönyv egyik feladata és a szerző számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy az abban foglaltak nagyon eltérő kontextusban és tanítási helyzetekben is felhasználhatóak legyenek. A tanítási és tanulási kontextus számbavétele alapvetően meghatározza azt, hogy egy-egy ajánlott tanítási és tanulási módszer mennyiben válhat sikeressé a mindennapi gyakorlatban. Ennek megfelelően sem nem lehetséges sem nem kívánatos egyszerűen „átemelni” a tanítási segédletből a feladatsorokat anélkül, hogy saját tanítási környezetünket és pedagógiai sajátosságainkat figyelembe vegyük. Például a csoportmunkára épített, a tanítási segédletben több helyen javasolt tevékenységforma annak mértékében lehet sikeres egy-egy adott történelemórán, hogy a tanárok és a diákok mennyiben vannak a csoportmunka tanulási formájához hozzászokva és a tanulási környezet valamint a tanulási eszközrendszer, amire a történelem oktatását alapozzák, mennyiben teszi ezt lehetővé. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tanároknak és a diákoknak ne lehessen kockázatot vállalni és kísérletképpen újításokat alkalmazni a történelemórákon, de mindenképpen érdemes néhány válogatási (szelekciós) és felhasználási (adaptációs) szempontot figyelembe venni, mielőtt konkrét példákat bemutatnánk.
Válogatási szempontok a tanítási segédlet anyagából
Néhány szelekciós és adaptációs szempont:
Felhasználási, adaptációs lehetőségek magasabb korcsoportú diákok számára
Annak érdekében, hogy idősebb diákok pedagógusai számára is felhasználhatóvá váljon a tanítási segédlet, az alábbi szempontokat javasoljuk megfontolásra:
Felhasználási lehetőségek fiatalabb korcsoportok számára
Ahhoz, hogy a tanítási segédletet fiatalabb korosztályok számára is eredménnyel hasznosítani tudjuk, az alábbiakat ajánljuk megfontolásra:
Ez a fejezet rövid bevezetést ad a nők történetének, tehát a nőtörténet historiográfiájába. Ezt azzal a céllal tesszük, hogy segítséget nyújtsunk a pedagógusoknak abban, hogy saját módszertani megközelítésüket a nőtörténet témaköréhez elhelyezhessék az általános történettudományi kontextusban.
Annak érdekében, hogy az erre vonatkozó információkat világosan és jól felhasználható módon tárgyaljuk, a historiográfiai áttekintést lineáris szerkesztési elvnek vetettük alá. Ezt annak ellenére tettük, hogy nem hiszünk abban, hogy a nők története az idő múlásával, a történeti fejlődéssel lineárisan gazdagodott és azt sem, hogy a nők társadalmi részvétele egy folyamatos fejlődési történet lenne. E fejezet olvasásakor emlékeztetnünk kell arra a meggyőződésünkre, hogy a társadalmi változás nem történik menetrendszerűen, egyenletes sebességgel és hogy a folyamatosság legalább olyan fontos eleme a történelemnek, mint a változás. Ugyanakkor azt is fontos hangsúlyozni, hogy az „idő” és a „haladás” fogalma nem ugyanaz, az élet nem feltétlenül válik jobbá az idő múlásával, a történelemben sok a zsákutca, a konfliktus, rengeteg fejlődési ellentmondás és csapda található minden nemzet történetében, másfelől nagy fejlődési áttörésekkel is találkozunk.
A XIX. század végén és a XX.század elején a női polgárjogi és egyenjogúsítási mozgalmak, amelyek alapvetően a választási jog kiterjesztéséhez kötődtek, összekapcsolódtak a nőtörténet, a „női nézőpontú” múltértelmezés felfedezésével és az erre vonatkozó érdeklődés megnövekedésével. Az 1930-as évektől fogva a társadalomtörténet mint önálló történettudományi vizsgálódási terület egyre inkább előtérbe került, szakíttva a történetírás korábbi politikaközpontú, hadtörténeti dominanciájú megközelítésével. A történetírás számos fő iskolája és a historiográfia egyre inkább látókörébe vonta az átlagemberek történetének vizsgálatát, beleértve a társadalom- és művelődéstörténeti elemeket. A történetírói iskolák elsősorban azokkal a hosszú távú fejlődési elemekkel foglalkoztak, amelyek társadalom-, gazdaság- és mentalitástörténeti vonatkozásai erősebbek voltak a hagyományos köztörténeti és politikatörténeti megközelítésnél.
Ugyanakkor ez a megváltozott historiográfiai szemlélet és vizsgálódási keret nem feltétlenül biztosította a nők mindennapi életének nőtörténeti szempontú elemzését.
A historiográfiai fordulat nem pusztán a nőtörténetírás kezdetét jelentette, hanem a mindennapi emberek történetének feltárását is elindította, ezáltal értelmezve a nők mikrotörténeteit is.
Az 1960-as években számos történész ún. „új társadalomtörténeti mozgalmat” indított el a történettudományban. Ez a mozgalom szorosan kapcsolódott a 60-as évek emberi és polgárjogi mozgalmaihoz, többek között a kisebbségek történeti kialakulásának és együttélési mintáinak elemzéséhez, amelyben szintén kitüntetett szerepük volt a nőknek, mint önálló társadalmi csoportnak. Ez a történetírási mentalitás nagyon gyakran kapcsolódott ahhoz a politikai mozgalomhoz, amely új politikai intézményekkel kívánta a történeti és politikai elemzés alá sorolt kisebbségi csoportokat vizsgálni.
A hatvanas évek a modern feminista mozgalmak megszületését is magukkal hozták, amelyek célul tűzték ki többek között a nők múltbeli társadalmi tapasztalatainak új szemléletű vizsgálatát is. Ennek eredményeképpen a hatvanas évektől számos feminista történész, (elsősorban az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában) megalapította a nőtörténet önálló diszciplínáját. A késő hetvenes évektől kezdve jöttek létre az első nőtörténetírási iskolák és tanszékek, elsősorban az amerikai felsőoktatási intézményekben és később Nyugat-Európa számos országában. Ez a női szemléletű történeti vizsgálódás nem korlátozódott csupán társadalomtörténetre, hanem kiterjedt egy friss szemléletű politikai, hadtörténeti, gazdaságtörténeti, mentalitás- és kultúrtörténeti vizsgálódási keret létrehozására is.
Az elmúlt években megnövekedett az érdeklődés a sajátos etnikai, társadalmi, gazdasági, vallási és különböző szexuális orientációval bíró női csoportok történeti vizsgálatával kapcsolatban is. A társadalmi nemek szerinti ún. gender studies mint önálló diszciplína fokozatosan kezdi fölváltani a „női” kutatások diszciplínáját.
Az alábbiakban néhány olyan fontos kérdéskörre és megállapításra hívjuk fel a figyelmet, amelyek feltehetők a nőtörténet diszciplínájával kapcsolatosan. A tanítási segédletben található valamennyi tanulási tevékenység oly módon került megszerkesztésre, hogy az alábbiakban megfogalmazott kérdések vagy állítások kritikusan és önállóan elemezhetőek legyenek. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az itt közölt megállapítások és kérdések elsősorban implicit módon szerepelnek a tanítási segédlet anyagában és órai viták, diszkussziók elindításához is kiválóan alkalmasak, - elsősorban a magasabb évfolyamú diákok körében.