Átfogó történelemszemlélet kialakítása
Az átfogó történelmi gondolkodásmód kialakítása feltételezi, hogy a diák képes legyen arra, hogy adott történeti eseményeket, változásokat értelmezni tudjon időbeli és térbeli kontextusokban. Többek között képesnek kell lennie az alábbiakra:
Mi az oktatási, tanítási értéke az átfogó történeti szemlélet kialakításának? Természetesen nem célja ennek az elemzésnek, hogy lebeszélje a tanárokat arról, hogy részleteiben tárgyalják a nemzeti, regionális, európai vagy világtörténet eseményeit. Ez mindig alapvetően fontos eleme marad a történelemtanulásnak attól függetlenül, hogy a történelemtanterv milyen időspektrumra lett kidolgozva egy-egy országban. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a legtöbb apró részlet és adat, amelyet a hagyományos történelemtanítás sulykol, nagyon hamar elfelejtődik és törlődik a diákok emlékezetéből, legkésőbb akkor, amikor a történelem tantárgyként számukra megszűnik az iskolában. A tanári kézikönyv egy későbbi fejezetében kitérünk arra, hogy meg kell fogalmaznunk helyi pedagógiai programunkban azt a számunkra kiemelten fontos történeti ismeretanyagot, amelynek átadását hosszú távú felhasználásra szeretnénk útravalóul átadni diákjainknak. A XX. századi történelem tematizált, tágas léptékű elemzése ezt a célt szolgálhatja. A történeti áttekintés szemléletének kialakítása segíteni fogja diákjainkat abban, hogy egy-egy eseményt és az azokra vonatkozó emberi döntéseket, egy-egy kor szereplőit elhelyezze egy tágasabb kontextusban.
Ennek a tanulási folyamatnak egyik fontos eleme az időszalag használata. Az időszalagok egyre inkább elterjednek a történelemtanítás gyakorlatában napjainkban. Ezt az eszközt egyre gyakrabban használják a tankönyvkiadók, hogy illusztrálják a tananyagot és Internetes oktatási honlapokon is egyre inkább találkozni lehet velük. Erre az egyik legkiválóbb példa a www.hyperhistory.com honlapja, amely az emberi történelem utolsó 3 évezredével foglalkozik részletesen. A legtöbb időszalag, amelyet a tankönyvkiadók akár tankönyvben, akár külön publikációként megjelentetnek általában különböző történeti időszakokra vonatkoznak és ezeken belül elsősorban a történelem politikai dimenzióját hangsúlyozzák. A politikatörténetet azért tekintik kiemelten fontosnak az időszalagokon, mert ebben az összefüggésben könnyebb adatokat és eseményeket logikusan egymás után rendezni, mint a különböző társadalom- és gazdaságtörténeti dimenziókat témakörönként, trendenként vizuálisan, kronológikusan lineáris rendben láthatóvá tenni.
Az időszalagoknak azonban nem feltétlenül kell részletesnek lenniük, hogy elérjük pedagógiai célunkat. Gyakran releváns történeti statisztikák tömör táblázata nagyon hatékonyan tud átadni történeti mintákat és tendenciákat és számos kérdésfelvetést is magában hordoz. Például a brit fegyveres erők létszámának drámai fogyása a XX. század során, amely elsősorban a fegyverzet és a fegyverviselés technikáinak változására vezethető vissza, s egyaránt magyarázható a hadseregek professzionálissá válásával, valamint Nagy-Britannia nemzetközi státuszának átalakulásával is. Ezek mind-mind olyan jelenségek, amelyek a következő kis táblázat alapján is megvitathatók.
|
|||||||||||||||
Ahhoz, hogy a diákok a XX. századi történelem európai dimenziói elemzését elvégezhessék és korszerű történeti látásmóddal rendelkezzenek, be kell vezetni a tanítási gyakorlatba azt a komparatív összehasonlító megközelítésmódot, amely megtanítja őket a történeti események egyidejű elemzésére európai és nemzeti történeti összefüggésben. Ez a megközelítési mód nemcsak a különböző történelmi régiókban megragadható különbözőségek és hasonlóságok kiemelését követeli meg a pedagógustól és a diáktól, hanem a történeti egyidejűség, a szinkronicitás látószögét is megjeleníti. Ez azt jelenti, hogy az egyidejűleg Európa más-más részein történt események, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak logikailag egymáshoz, egy tágas történeti áttekintésben átfogó értelmezést nyerhetnek. A fejezet végén található 2. táblázat rövid kronológiai táblázatban foglalja össze az 1918 –1920 közötti európai történelem eseménysorait, mégpedig politikai, társadalmi, gazdasági, tudománytörténeti elemeket is felvetve. A történeti időszalagok, kronológiai táblázatok hasonlóan a történelemtantervekhez és történelemkönyvekhez természetesen szelekciós, adatválogatási munkálatok eredményei és tükrözik a szerkesztő adott történeti látásmódját. Ennek megfelelően Európa skandináv, keleti vagy nyugati felében más-más elemek jelenhetnek meg ugyanarra az időszakra vonatkozóan.
A 2. táblázatban közölt rövid időszalag kronológiai táblázat részlet több módon is értelmezhető a történelemórán. Ha függőlegesen olvassuk, illetve egészítjük ki az oszlopokat, megragadhatóvá válik ezen időszak dinamikája, az események egymást követő folyamata. Amennyiben vízszintesen, szinkronikusan elemezzük az időszalagot, alkalmat adunk a diákok számára ahhoz, hogy saját nemzeti történetük eseménysorát egy adott időszakban megfeleltethessék európai kortárs eseményekkel és történelmi fejlődési tendenciákkal. Ennek a látásmódnak a bővítéséhez érdemes Európán kívüli eseményeket is figyelembe venni ebben az időszakban. Szinte kihagyhatatlan például az Egyesült Államok történetének tanulmányozása, valamint a gazdaság globalizációjának további mélyülésének elemzése. További értelmezési lehetősége az időszalagnak (ezen a példán) a különböző történeti dimenziók közötti kapcsolat elemzése, áttekintve és összehasonlítva a táblázat egyes tematikus oszlopait. Példának vehetjük a politikai-, és társadalomtörténeti, valamint gazdaságtörténeti jelenségek összevethetőségét, amelyben kirajzolódik a növekvő politikai instabilitás, az új demokráciák törékeny struktúrája, a gazdasági bizonytalansági tényezők a folyamatosan emelkedő árakkal, munkanélküliségi mutatókkal és mindezek hatása a gazdaságra, amelyek csökkenő ipari termelést és hosszantartó társadalmi instabilitást okoztak e korszakban. Ez az időszak arra példa, hogy a pedagógus, a történelemkönyv írója, a történész vagy éppen a történelemtanítási honlapok szerkesztője hogyan kreálhat segédletet a történelemtanításhoz az iskolán kívül. Ugyanakkor tudnunk kell azt, hogy amennyiben a diákoknak megfelelően rugalmas a pedagógiai programjuk és időbeosztásuk is ahhoz, hogy kialakítsák saját kronologikus időszalagjaikat, illetve kronológiai táblázataikat, kiváló eszközt adhatunk a diákok önálló, reflexív történeti gondolkodásának kialakításához is.
Úgy véljük, hogy az időszalagok összeállítása nagyon hasznos feladattípus minden történeti korszak vagy kiemelt témakör tárgyalásának lezárására is. A XX. századi történelem tanulásának és tanításának szempontjából izgalmas összefoglaló órák segédlete lehet az időszalag, például Európa 1900-as és 1999-es állapotának összevetésére vagy olyan átfogó kérdések megvitatásának eszköze is lehet, mint például:
A történeti összehasonlítási módszerek: hasonlóságok és különbözőségek megvitatása a XX. századi európai történelem témakörében
Ez olyan kérdéskör, amely alapvetően stratégiai jellegű és analitikai gondolkodást követel meg a pedagógustól, bármilyen eltérő oktatási rendszerben is tanítsa a XX. századi európai történelmet. Valószínűsíthető, hogy a történelmi összehasonlítások alapja szinte minden esetben a nemzeti történelem alapos ismerete és a történelem nemzeti látószöge, azaz egy adott történeti időpontban saját nemzeti történetünk fejleményeinek, eseményeinek összevetése azzal, ami más országokban, más európai történeti régiókban, például a Balkánon, a Baltikumban, Közép-Európában vagy más történelmi régiókban történt. Amikor stratégiai típusú gondolkodásról beszélünk, alapvetően arra a pedagógiai megfontolásra és alapelvre gondolunk, amely ennek az európai tanári kézikönyvnek az egyik alapja: a történelem tanítása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a diákok kritikusan értékelni tudják az elsődleges és másodlagos történeti forrásokat annak érdekében, hogy önálló történeti látásmódot és kritikai gondolkodásmódot alakítsanak ki, hogy megértsék azt, a történészek elsődleges funkciója, a források interpretálása, nem pedig az, hogy ú.n. történeti igazságokat fedezzenek fel. Az összehasonlító elemzés készsége a kritikus történeti megértő gondolkodásmódnak az alapját képezi. Úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor diákjaink számára történelmi témaköröket választunk komparatív elemzések céljára, érdemes olyanokat választanunk, amelyek révén a diákok meg tudják kérdőjelezni és felül tudják vizsgálni saját korábbi történeti előfeltevéseiket, valamint kérdéseket vethetnek fel az általuk jól ismert XX. századi történeti események vitatott részeivel, a nemzeti történelem ú.n. „sötét lapjaival” kapcsolatban is.
Például számos történelemkönyv foglalkozik a fasizmus kérdéskörével. Ezt a jelenséget általában úgy mutatják be a legtöbb európai tankönyvben, hogy az I. világháború után először Olaszországban, majd némileg eltérő formában nemzeti szocializmusként Németországban jött létre. A fasizmus tárgyalása a legtöbb országban az olasz és a német példák összevetésére a különböző vezető politikusok és intézményrendszerek összehasonlítására korlátozódik. Kevés példát találunk olyan történeti bemutatásra a történelemkönyvekben, amelyek többek között az alábbiakra is felhívnák a figyelmet:
Számos más témakört is találhatunk részletes elemzésben Európa különböző történelemkönyveiben, amelyek komparatív elemzése nagyon tanulságos lehet:
Ezek mind olyan történeti témakörök, amelyek megvitatása a diákokat általános kérdések felvetésére és ezek átgondolására késztetik, tehát olyan kérdésfeltevésre, hogy egy adott történelmi jelenség csak egy-egy ország fejlődési sajátosságának része vagy európai léptékű jelentőséggel bír-e.
Jelentősebb kortárs (jelenkori) európai kihívások történeti okainak vizsgálata
A legtöbb történelmet tanuló diák a XX. század tanulmányozását 1900-ban, vagy ha az ú.n. „rövid” XX. századot tanulmányozza, akkor 1914-ben kezdi. Tanulmányaikat a legtöbb országban kronologikus sorrendben folytatják a diákok és több országban a középiskolai tanulmányok végén egy vagy két év áll rendelkezésre a XX. század történetének tanulmányozásához. Más országokban a XX. század történelmét általános és középiskolai tanulmányokban különböző mélységben tanulják, de minden esetben kronologikus megközelítésben. Ez a pedagógia arra az általános feltételezésre épít, hogy a diákok képesek arra, hogy ha bizonyos országokban 1989-ben X típusú esemény történt, akkor ezeket az eseményeket az adott ország történetében vagy akár más országokéban is vissza tudja vezetni X történeti események alapján kapcsolódó 1918-as, 1878-as vagy akár egy XVI. századbeli eseménysorokhoz. A gyakorlatban az időbeli asszociációkat, történeti kapcsolódási pontokat a diákok csak nagy nehézségekkel képesek megalkotni történeti gondolkodásukban és ehhez mindenképpen szükséges a történelemtanárok aktív támogatása. A legtöbb jelenkori társadalmi, politikai vagy gazdasági problémakör olyan, amellyel a tanulók nem az osztályban, történelem vagy társadalomismereti órán találkoznak először, hanem a médiában, mindenekelőtt a televízióban. Az elektronikus sajtó hírszolgáltatása alapvetően nem történeti szemléletű, ahistorikusnak is nevezhető. A legtöbb hírszolgáltató társaság gyakorlata azt mutatja, hogy egy-egy jelenkori problémakör elemzésében csak nagyon ritkán nyúlnak a távoli múlt eseményeihez, illetve a kollektív emlékezet kérdésköréhez. Nem vizsgálják társadalmaink működési mechanizmusának történeti gyökereit még azokban az esetekben sem, ha a jelen problémái egyértelműen a közel- vagy távolabbi múlt történelmi eseményeihez, a múlt történeti, politikai döntéseihez, fordulópontjaihoz kapcsolhatók. Az események, hírek tárgyalásának időkerete hat hónap, legfeljebb 1-2 év, ez a maximális történeti futamidő, időbeli lépték, amit a tv-s társaságok az időben általában visszatekintenek az aktuális hírek tálalása kapcsán. Azokat az interjúalanyokat, akik történeti hátteret kívánnak a friss hírekhez kapcsolni, gyakran félbeszakítják és a riporterek gyorsan visszatérítik őket a jelen vizsgálatához.
Amiatt, hogy a legtöbb mai fiatal így találkozik a múlt dimenziójával a médiában, nagyon indokolt a történelemtanár kifejezett odafigyelése a jelen eseményei mögött meghúzódó történeti okok vizsgálatának fontosságára. Számos kortárs európai társadalmi és politikai probléma elemzése kapcsán hasznos és kívánatos olyan történeti párhuzamok felvázolása a különböző nemzeti történetek vonatkozásában, amelyek a jelenkori állapot megértését segítik.
Ennek a fejezetnek a végén a 4. sz. táblázat ad rövid áttekintést és példát ennek a megközelítésnek az alkalmazásáról a Szovjetunió felbomlását tárgyalva. Ezt két ok miatt választottuk megfontolásra. Először is azért, mert jó például szolgálhat arra, hogy egy társadalmi krízisen belül hogyan alakul, hogyan fejlődik az események dinamikája öntörvényűen, másodszor pedig azért, mert arra is rávilágít, hogy mennyire nehéz egy körülöttünk történő történelmi nagyságrendű, jelentőségű eseménysorozat valós okainak feltárása és az okok rangsorolása. A történelmileg fontos kortárs események a körülmények számtalan apró részletének következtében alakulnak úgy, ahogy mi azokat érzékeljük, amelyek csak bizonyos történeti visszatekintés távlatából kapnak valamiféle úgynevezett „logikát”. E logikai gondolkodásmód megragadása az egyik meghatározója a modern történetírás alapjainak, ugyanakkor a történeti perspektíva, mint szükséges elem a történeti szemléletmód kialakításához gyakran meg sem jelenik az iskolai történelemkönyvekben.
„Kulcsfontosságú történeti kérdések” és rejtélyek vizsgálata a történelemórán
E fejezet korábbi oldalain arról ejtettünk szót, hogy hogyan lehet a diákokat megtanítani arra, hogy átfogó képük legyen egy évszázad történetéről. E kérdéskörre az egyik lehetséges válasz az, hogy a kulcsfontosságú történeti jelenségekre, az ezekben fellelhető kontinuitás és a változások elemei külön figyelmet érdemelnek. Például: nőtt vagy csökkent a szegények és gazdagok közötti különbség a XX. században? Nőtt-e az emberek befolyása saját életük irányítására a XX. század során? Jobban bántak-e a politikai menekültekkel 2000-ben, mint 1900-ban? Ezek és hasonló kérdéseket joggal nevezhetünk úgynevezett „kulcsfontosságú történeti kérdések”-nek, mert ráirányítják figyelmünket az emberek életének minőségére, az életszínvonal változására, az emberi jogok változó tárházára, életesélyeink módosulására, a hatalom, az állam és az állampolgár közötti kapcsolatrendszerre. Az ilyen típusú kérdések számos nagyléptékű összehasonlító elemzést tesznek lehetővé időben és térben is. E kérdések felvetése az európai léptékű történeti fejlődési mintákat, az általános és az egyedi történeti kategóriájának elkülönítését is megtanítják és felvillantják a diákok számára, arra ösztönözve őket, hogy önálló családtörténeti esettanulmányok kapcsán vagy helytörténeti jellegű példák alapján gondolkozzanak az európai történelemről. Az a megközelítési mód, amely az úgynevezett „kulcskérdésekre” helyezi a hangsúlyt, nem korlátozódik a különböző történeti sémák, vagy trendek meghatározására. E szemléletet különböző történeti periódusok, eseménytípusok és történelmi témakörök felállítására, meghatározására és elemzésére is fel lehet használni. Az egyik leggyümölcsözőbb kérdéstípus ebben az összefüggésben az úgynevezett „történeti anomáliák vagy rejtélyek” területe. Néhány példa az alábbiakban:
Ezek a kérdések egy ponton közösek: olyan eseményekre, döntésekre és cselekménysorozatokra koncentrálnak, amelyek az adott történeti időszakban, vagy azokat követően láthatóan meglepték a kortársakat. Az a sebesség, amellyel a kérdésekhez kapcsolódó történeti események bekövetkeztek, ellentétes volt várakozásukkal, mert e cselekménysorok, eseménysorok következményei sokkal nagyobb jelentőségűnek bizonyultak, mint ahogy ezt várták. A történeti rejtélyek, megválaszolatlan kérdések, anomáliák feloldása a történész szakma lelkébe, a műhelytitkok alapjaihoz vezeti el a diákot és a pedagógust egyaránt, elsősorban azokban az esetekben, amikor e kérdéskörök kiválóan dokumentálva is vannak. Bár nem javasoljuk, hogy diákjaink feltétlenül új történeti rejtélyeket és anomáliákat fedezzenek fel óráinkon (bár ez tagadhatatlanul nagyon gyümölcsöző lehet helytörténeti és úgynevezett oral history projektek esetében) nagyon fontosnak tartjuk, hogy a XX. századi történelmet meg nem oldott, vagy nehezen feloldható történeti kérdésfeltevések mentén is megismertessék velük. Mi indokolja ezt ? Először is ezek a fajta rejtvények érdekesek, nagy kihívást jelentenek és fenntartják diákjaink folyamatos érdeklődését a történelem iránt. E kérdések gyakran összefüggésbe hozhatók a történelem úgynevezett „fordulópontjaival”, valamint olyan kérdéseket jelentenek, amelyekre a diákok maguk is szeretnének válaszolni, de sokszor önmaguk sem merik ezeket feltenni, hogy ne látszanak felkészületlennek, vagy éppen „butának”. Másodszor: ezek a kérdések a történetbúvár, a múlt kutatójank a történeti detektívnek a szerepébe helyezi a diákokat.
Ez többek között azt jelenti, hogy:
Ez a megközelítés és ez a típusú kérdésfeltevés vértezi fel a diákokat azzal a készséggel, hogy kreatívan és sokszínűen használhassák a történeti látásmódjukat. Ezalatt elsősorban azt értjük, hogy a legtöbb diák képes arra, hogy memorizálni tudjon kronológiai eseménysorokat, neveket, eseményeket és hogy fel tudjon sorolni történeti okokat és következményeket velük kapcsolatban. Ugyanakkor a történeti látásmód elsősorban annak értelmezését jelenti, amit a gyerekek a történelemórán hallanak és az magába foglalja annak elemzését, hogy egy-egy adott történelmi eseményt milyen emberi cselekedetek, milyen motivációk, milyen döntéshelyzetek mozgatnak.
Harmadszor, a történelmi rejtélyek nagyon hasznosak abban is, hogy a diákok megkérdőjelezhessék az események láncolatának elkerülhetetlenségébe vetett hitet, amelyet a történészek és a történelemkönyvek is oly gyakran sugallnak. Rádöbbenhetnek e kérdések felvetésével arra is, hogy a történelmet minden időben emberi döntések mozgatják és ezek mögött minden korszakban megragadható az adott történelmi kortársak és szereplők részére rendelkezésre álló sokszor korlátozott vagy pontatlan információhalmaz, valamint számos asszociáció, előítélet, értékkategória, amely egy-egy döntés meghozatalát eredményezte. Ezek a kérdések láttatják a diákokkal azt is, hogy a döntéshelyzetekben minden korszakban megfigyelhető az emocionális elem, amely sokszor erősebben hat, mint a tiszta ész logikája.
A történeti rejtélyek ráirányítják diákjaink figyelmét a történelem európai dimenziójára azokban az esetekben is, ha nincs lehetőségünk részletesen tárgyalni egy-egy történeti esemény európai történetét, azok minden vonatkozásában. Példaként vehetjük a II. világháború tárgyalását számos európai történelemtankönyvben. Néhány tankönyv, elsősorban kronológiai megközelítést választ és a világháború hátteréül leírja többek között az Anschluss történetét, a német újrafegyverkezés eseménysorozatát.
A fenti tanítási és tanulási megközelítés magába foglalja a II. világháború okainak és következményeinek elemzését is.
Hasonlóan széles körben elterjedt történeti megközelítés az olyan széles spektrumú történeti témák elemzése, amelyek nem feltétlenül kerülnek részletes kronológiai elemzésre. E témakörök közé tartozik például a II. világháború nyugati, keleti, észak-afrikai frontjainak története a háború nemzeti, nemzetállami szemléletű elemzése, a Holocaust története, a totális háború jelensége és ennek következményei a civil lakosságra, a nők és a háború kapcsolatrendszere, a békekötés, a békerendszerek kialakulása, valamint Európa újjáépítésének folyamata. A valójában európai szemléletű „II. világháború történetek” valószínűleg még nem jelentek meg a legtöbb iskolai tankönyvben, illetve tantervben. A történelemtankönyvek többsége elsősorban nemzeti szempontból elemzi a háborút, némi illusztrációs anyaggal a háború fő szereplőire koncentrálva.
A történelem nemzeti látószögeinek kapcsolatrendszere
A nemzeti történetek és történelmi látószög közötti kapcsolatrendszer kérdésköre nagyon fontos az európai történelem tanítása kontextusában, nem csupán a XX. században, de a XX. században kiemelten. A modernkori és legújabbkori történelmi események elemzése e megközelítést szinte megköveteli a pedagógustól és a diáktól egyaránt. Példa erre a nagy gazdasági világválság 30-as évekbeli története, a 20-as évek európai nacionalista mozgalmainak kialakulása, ezek újraszületése a 80-as években, a 60-as évek államok által is támogatott terrorista hullámai, a világ olajtermelési válsága a 70-es években. Az a spirálszerű politikai krízis, amely a 80-as évek végén Közép-, és Kelet-Európában kibontakozott, szintén ennek a megközelítésnek, tehát a nemzeti történeti látószögeket összehasonlító, komparatív megközelítésnek adnak kiváló terepet.
A felsorolt példák mindegyikében könnyen látható, hogy forrásokkal mennyire kiválóan megalapozottak és ennek megfelelően elemezhetőek mindazok a politikai, gazdasági, a különböző politikai rendszerekből, kereskedelmi egyezményekből, pénzügyi függőségekből adódó kölcsönös függőségi, egymásrautaltsági viszonyok, amelyek révén egy-egy történeti krízis az országok határait hihetetlen gyorsasággal átlépte, illetve regionális és kontinentális szinten is új minőségű kihívásokat és válságokat okozott. Ugyanakkor nagyon fontos szem előtt tartanunk azt is, hogy melyek azok a helyi történeti viszonyok, amelyek magyarázatot adhatnak egy-egy ország régió, település vagy társadalmi csoport reagálására az adott történeti krízishelyzetben. Bár igaz az, hogy a fent felsorolt eseménysorok önállóan is elemezhetők elsődlegesen nemzeti perspektívából, nagyon nehéznek bizonyulna a diákok számára azt megérteni, hogy a politikai döntéshozatali mozgástér egy-egy kormányzaton belül hogyan szűkül a nemzetközi környezet adottságainak változása függvényében. A komparatív, összehasonlító nemzetközi perspektívájú történeti elemzés híján a diákok nem alakíthatnak ki megalapozott és valós történeti látásmódot a korszakkal kapcsolatban.
Másrészt a diákok gyakran nehezen birkóznak meg azzal a feladattal, hogy a különböző történeti mozgatórugókat, kapcsolódási pontokat súlyozzák, vagy ok-okozati összefüggéseket állítsanak fel, többek közt azért is, mert a történeti események mozgatórugói között nem mindig világos és lineáris a kapcsolatrendszer. A „kölcsönös függőség”, az „egymásrautaltság” fogalma valóban elvont, absztrakt elméleti konstrukció, amelyet nehéz megragadni még egy-egy jól kidolgozott esettanulmány kapcsán is, főleg akkor, ha egy-egy gazdaságtörténeti eseménysorról esik szó a történelemórán. Ahogy a történeti nyitott kérdéseket, ú.n. rejtélyeket úgy érdemes bevezetni a diákoknak, hogy azok megragadhatók legyenek számukra, itt is ez a kulcsa az ajánlott módszernek. Nagyon hasznosnak bizonyulhat a diák saját nemzeti történetében bemutatott, egy-egy, a korra jellemző esettanulmány bemutatásával kezdenünk.
Nagyon hatásos és gondolatébresztő lehet egy , a korra jellemző, a korszak hangulatát megragadó dokumentum vagy vizuális forrás, egy kép felhasználása, amely egy adott politikai vagy gazdasági válság hangulatát idézi fel. Erre példa a nagy gazdasági világválság, amelynek időszakában rengeteg hihetetlenül erőteljes ábrázolás, vizuális jellegű forrás jött létre, többek között filmek és fotográfiák formájában. A kígyózó munka nélkül ácsorgó tömegek, az ingyen konyhák, a bankbezárási tumultuózos jelenetek, a gyártelepek körüli nyomortelepek, amelyek a kort jellemzik, felidézik mindazokat a történeteket, egyéni sorsokat, amelyek során emberek tömegei vesztették el megtakarításaikat, vagyonukat a tőzsde összeomlása idején. Rengeteg kép készült a közép-nyugat amerikai prérikről, amelyek átjáróházzá váltak a ki és bevándorló tömegek számára. Sok kép maradt fent azokról a politikai demonstrációkról, utcai tüntetésekről is, amelyek a korszakot jellemzik. Ugyanakkor a példaként vett gazdasági világválság témaja is legalább két nagy pedagógiai kihívást állít az azt hitelesen bemutatni kívánó pedagógus elé.
Először is, be kell tudni mutatni diákjainknak azt, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek egy-egy válság kialakulását megalapozzák és melyek azok a fontos időben megragadható pillanatok, amikor a válság kibontakozik. Ezt a pillanatot időben megfogni rendkívül nehéz a gazdasági válságok kialakulásának történetében, mert az eseménysornak saját belső zárt logikája van, amelyeket önállóan is meg kell tudni értetni a diákokkal. Ugyanez vonatkozik természetesen a politikai válságok természetrajzára is, amely a diákokat egy történeti helyzetfeltáró diagnosztizáló, elemző tevékenységre kell, hogy ösztönözze. Ennek egyik módja az, hogy egy-egy adott történeti esemény részletes valós vagy hipotetikus eseménysorát vázoljuk közösen. Ajánlott egy-egy képzeletbeli vagy valós (például) korabeli rádiókészülékeket előállító vállalat részletes történetének bemutatása, egy-egy konkrét esettanulmány felépítése és elemzése, amely bepillantást enged abba, hogy egy adott országban a gyári alkalmazottak, a munkások, illetve a menedzserek életére hogyan hatott a 20-as, 30-as évek gazdasági válsága.
A másik pedagógiai jellegű kihívás az, hogy meg kell tudni mutatni a diákoknak azt is, hogy egy lokális, regionális vagy nemzeti válság hogyan válhat globális méretűvé. Az egyik lehetséges módszer, egy olyan vizuálisan megjelenített „flow chart” hálózat felrajzolása, amely láthatóvá teszi egy-egy történeti helyzet, korszak helyi, regionális, nemzeti és globális kapcsolódási pontjait.
|
2. táblázat. Az európai történelem 1918 és 1920 között: összehasonlító időszalag (Rövid minta) |
|
|
Politikatörténet |
1918 1919 1920 1921 |
|
Társadalom és gazdaságtörténet |
1918-21 |
|
Technikatörténet |
1919 1920 |