A XX. század európai történetével kapcsolatos pedagógiai vitáknak a bevezetőben vázolt főbb kérdéskörei (pl. a jelenkortörténet előretörése, a kereszttantervi történelemtanítási szemlélet térhódítása, valamint az egyetemes történeti témakörök hangsúlyosabbá válása) alapvető dilemmára hívták fel a tantervkészítők figyelmét. Ahogyan az Euroclio, (a Történelemtanárok Európai Állandó Értekezlete és szakmai szervezete) egyik dokumentumában megállapítja, a XX. században „túl sok az egy km2-re eső történelem”. Egyetlen történelemtanítási program sem reménykedhet abban, hogy bármely történelmi periódust kimerítően feldolgozhat: a válogatás tehát elkerülhetetlen.
Amikor válogatási szempontokról beszélünk, nemcsak azt kell megértenünk, hogy mit kell tanítani, hanem azt is, hogy miért és azt is, hogy hogyan. Ezek alapvető kérdések mind a tantervfejlesztők, mind a tankönyvkiadó, mind a történelemtanárok számára. Az elmúlt évek európai történelemtanítással foglalkozó vizsgálatai a XX. századi történelem témaválasztásával kapcsolatban az alábbi, leggyakrabban előforduló témaköröket találják:
A tanári kézikönyv a továbbiakban nemcsak ezeknek a témaköröknek a történelempedagógiai feldolgozási módszereire hoz példákat, hanem kitekint olyan, napjainkban a történelemoktatásba bekerülő folyamatok feldolgozási lehetőségére is, mint amilyenek például:
Mivel a témakörök főképp diakronikus, azaz időben egymást követő események megértését tételezik fel ehhez szükség van a teljes évszázad áttekintésére, vagy legalábbis hosszabb korszakok vizsgálatára. Ugyanakkor megfigyelhető az európai történelemtanításban, hogy a hosszabb történelmi folyamatokat még mindig feldarabolva, viszonylag mereven, 10-20 éves blokkokra osztva tanítják a legtöbb oktatási rendszerben. Ennek ellenére tanári kézikönyvünkben azt kívánjuk bizonyítani, hogy mind a témakörök, mind a hosszabb történelmi folyamatok tanításához lehetőség és szükség is van egy szélesebb európai perspektíva bemutatására, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális dimenziók felvillantására, diakronikus és szinkronikus időmetszetek beemelésére a történelem tanulás és tanítás folyamatába. Ez mindenképpen ismételten felhívja a szükségességét a tankönyvek, illetve a tanítás szelekciós kritériumainak átgondolására. Egy-egy történelmi eseménysor vagy témakör európai kontextusba helyezése, (akár szinkronikus, akár diakronikus metszetben) igen jelentős intellektuális tevékenység és időigénylő vállalkozás. Ennek megfelelően a témakörök válogatását természetesen meg kell feleltetnünk a tanulók képességeivel is. Akkor, amikor átgondoljuk azt, hogy mit tanítsunk a XX. századi történelemről, nemcsak a hivatalos tanterveket és rendeleteket kell figyelembe venni, hiszen ezek gyakran nagyon ambíciózus célokat tűznek ki, szinte teljesíthetetlenül. E dokumentumok szerint a történelemtanár feladata, hogy diákjaival megértesse, megszerettesse a múltat, megértesse a jelent, fejlessze nemzeti identitását, készítse fel az aktív polgári létre, (mindezt heti 2 órában és sok esetben 4 tanév alatt). Talán realistább lenne az a kérdésfeltevés, hogy melyek azok az eredmények, amelyeket diákjainknál a történelemórák után 5 vagy 10 év múlva, vagy az iskolavégzés után viszont szeretnénk látni. Ez a kérdés az elmúlt évtizedben gyakran felvetődött mind a történészek, mind az oktatási szakemberek között, különösen annak nyomán, hogy a kutatási projektek bemutatták, sok végzett diák nagyon kevés történelmi ismerettel rendelkezik az iskola elhagyása után. E viták során az alábbi megállapítások születtek, amelyek arra vonatkoznak, hogy a diákoknak mit kell elsajátítaniuk:
A fentiekből nyilvánvaló, hogy a tanárok által kiválasztott témakörök és XX. századi történeti folyamatok tulajdonképpen akkor definiálhatók jól, ha figyelembe vesszük a diákok képességét és azokat megfeleltetjük az általunk kiválasztott témakörökkel.